Gyermekotthon a háború árnyékában: a ráti Szent Mihály közösség mindennapjai

Kárpátalja szívében, a mindössze ezerhétszáz lelkes Rát faluban működik a Szent Mihály Gyermekotthon, ahol háború ide vagy oda, gyermekek tucatjait nevelik szeretetben. A család típusú intézményben a nevelőszülők saját gyermekeik mellé fogadják be azokat a kiskorúakat, akiket véglegesen elválasztottak vér szerinti családjuktól.

Huszonöt lélek, négy család

Az otthon jelenleg huszonöt lakónak ad menedéket négy családba szerveződve. Az ország különböző vidékeiről érkező, eredetileg ukrán nyelvű gyerekek néhány hónapon belül elsajátítják a magyar nyelvet – a régebben itt élők már kizárólag magyarul beszélnek. A legfiatalabb lakó kilenc hónaposan került ide.

Az intézményt Majnek Antal megyéspüspök kezdeményezte 2003-ban, az első ház 2006 őszén nyílt meg. Azóta négy lakóépület, egy rehabilitációs központ és egy kápolna épült fel az udvarban. A rehabilitációs központban pszichológiai segítségnyújtás mellett lovasterápia, logopédia, gyógytorna és aquaterápia is elérhető.

Súlyos múlt, új esély

A gyerekek mindegyike nehéz körülmények közül érkezett. „Vannak, akiket lopni küldtek, mert csak akkor ehettek, ha loptak” – osztja meg Bíró Mária, az otthon alapító vezetője. Fia, Péter, aki 2019-ben Írországból tért haza feleségével, úgy fogalmaz: a legnagyobb probléma az, hogy ezeket a gyerekeket nem szerették, ezért a világot bizonytalan, veszélyes helynek látják.

A pszichológiai segítség mindegyikük esetében nélkülözhetetlen, de a múltat nem erőltetik. „Megvárjuk, amíg ők nyílnak meg” – mondja Mária.

Háború a küszöbön

A konfliktus kitörésekor néhány család már összepakolt és indulásra készen állt. Az éppen ott tartózkodó nyugalmazott püspök, Majnek Antal tanácsára végül maradtak. „Számukra ez a hely a biztonság. Attól a bizonytalanságtól féltek, amit korábban már átéltek” – magyarázza Mária.

Az otthon ennek ellenére negyvenhat menekültet fogadott be a háború első hónapjaiban – családokat, köztük egy Irpinyből érkező beteg kisfiút. „Ha a másik bajban van, nem tudsz közömbös lenni” – teszi hozzá Mária.

Az áramszünetek komoly nehézséget okoznak: a generátorok fenntartása óránként másfél-két liter üzemanyagba kerül. A szolgáltató által közzétett áramszünet-menetrendet gyakran nem tartják be.

Jövőkép a bizonytalanságban

Bíró Péter szerint a legnagyobb kihívás a sorozás, amely napi szintű fenyegetést jelent. A gyermekotthon fiataljai közül senki nem akar bevonulni.

Mária és Péter szakiskola és szakkollégium létesítését tervezik a szomszédos telken, ahol villanyszerelő, fodrász vagy autószerelő szakmát lehetne tanulni. Felújítások is várnak rájuk – a gyerekek a játszóteret és a focipályát várják legjobban.

„Mindig a mai napot éljük. Nehéz most a jövőről beszélni” – összegzi Mária. Majd hozzáteszi: „Itt jókedv, szeretet van. Gond is van. De nem érünk rá a háborúval foglalkozni.”