Kutató: félrevezető a vallási fellángolásról szóló narratíva

Valóban vallási reneszánsz zajlik a kelet-európai fiatalok körében, vagy csupán félreértett adatokra épülő látszat? Kiss Dénes szociológus, a kolozsvári Valláskutató Intézet vezetője szerint az utóbbi hónapokban megszaporodó médiatudósítások a vallásosság erősödéséről nagyrészt módszertani hibákra és egymást erősítő félreértelmezésekre épülnek.

Módszertani csapdák a számok mögött

A szociológus négy visszatérő forrást azonosított a „vallási boom” narratíva hátterében. Az egyik egy franciaországi katolikus statisztikai kimutatás, ahol egyszerűen azért nőttek a számok, mert több egyházmegye küldött adatot, mint korábban – nem pedig azért, mert többen jártak volna templomba. A második egy brit közvélemény-kutatás volt, amelyet nyílt jelentkezéssel végeztek: bárki kitölthette, ami eleve torzította a mintát a vallásosabb válaszadók irányába.

Harmadikként amerikai ortodox közösségek beszámolói kerültek a médiába, amelyek egy-egy sikeres parókia tapasztalatát vetítették ki az egész ortodox egyházra. Végül a Pew Research Center adatainak félreértelmezése is hozzájárult a kép torzulásához: a „nem vallásosak” kategóriájának növekedési lassulása nem a fiatalok növekvő vallásosságát jelzi, hanem azt, hogy egyre kisebb az a bázis, amelyből az egyháztól eltávolodók kikerülhetnek.

Stabilizálódás, nem fellángolás

Kiss Dénes szerint Kelet-Európában a rendszerváltás után valóban volt egyfajta vallási visszarendeződés, de ez inkább a kommunista korszak elnyomásának megszűnésével magyarázható. Romániában a kutatások szerint körülbelül 2010-ig tartott a vallásosság erősödése, azóta magas szinten állandósult.

Az erdélyi fiatalokra vonatkozó adatok sem mutatnak látványos változást: mintegy egynegyedük mondja magát egyháza tanítása szerint vallásosnak, felük pedig „a maga módján” vallásos. A szociológus szerint azonban az utóbbi kategória rendkívül sokszínű, a mélyen hívőktől az alkalmi templomba járókig terjed.

Ami tényleg változott: a vallás láthatóbbá vált

A kutatások alapján nem a vallásosság erősödött, hanem a nyilvános jelenléte nőtt meg. Sporteseményeken, a közösségi médiában és a politikai kommunikációban egyaránt gyakoribbá váltak a vallási gesztusok és szimbólumok. Ez különösen a szuverenista és nacionalista politikai irányzatok retorikájában szembetűnő, bár Kiss Dénes óva int attól, hogy ebből az ortodox egyház egészére vonatkozzunk.

A vallásosság kialakulásában továbbra is a család a legmeghatározóbb tényező, de a digitális média új autoritásokat teremtett ezen a területen is. Az online világ révén a legkülönfélébb spirituális tartalmak váltak könnyen hozzáférhetővé, s egyre többen rakják össze egyénileg a saját hitrendszerüket asztrológiából, különféle szellemi irányzatokból és más forrásokból.