Szekér a diófán, kapu a patakparton – a Maros-menti húsvét különleges hagyományai

Erdőcsinád és a környező Maros-menti falvak lakói különleges húsvéti hagyományokat ápolnak, amelyek közül talán a legkülönösebb a „kapulopás” szokása. A településeken húsvét szombatján szalagokkal feldíszített fenyőágakat állítanak a lányos házak kapujára, amit jellemzően az egykorú fiúk készítenek el és visznek oda.

A szép szokás szerint a lányok konfirmálásukig, azaz 14-15 éves korukig kapnak ilyen díszített ágakat. Szombat késő délután indulnak útnak a kisebb fiúk, apjuk kíséretében. Egy-egy legény akár tíz vagy még több feldíszített ágat is kihelyezhet egyetlen este leforgása alatt. Régen kalapáccsal, manapság inkább fúróval erősítik a lécre az ágakat.

Az adományokért cserébe húsvét hétfőjén, a locsolkodáskor jutalmazzák meg a fiúkat: festett tojásokat, édességet, zsebkendőt és pénzt kapnak. Ahol több lány él a családban, akár száznál is több tojást festenek meg az ünnepre. A zsebkendőket egykor kézzel hímezték, mára azonban inkább az üzletből szerzik be.

Éjszakai csínytevések: szekér a diófa tetején

Az ünnep maszkulin oldalához tartozik egy másik, meghökkentő hagyomány is. Húsvétvasárnapra virradóra a nagyobb legények titokban visszatérnek, és elvisznek mindent, ami mozdítható: kapukat, kerti szerszámokat, sőt akár nagyobb tárgyakat is. A helyiek szerint ez egyszerre vicces és bosszantó, hiszen húsvétvasárnap a templomba kellene indulni, nem az eltűnt kapukat keresgélni.

A 73 esztendős Margit néni visszaemlékezése szerint akadt olyan eset, amikor az udvarból elvitt szekeret darabjaira szedték, majd egy távoli diófa tetejére rakták össze. Egy másik alkalommal a melegágyat vetették be apró magvakkal tréfából.

A lányos házaknál ezért húsvétvasárnapra virradóra éberen őrködnek, hátha tetten érik a fiatalokat. Ha sikerül utolérni a tetteseket, azoknak vissza kell hozniuk mindent, amit elvittek. Ez a pajkos szokás évszázadok óta része a Maros-menti települések húsvéti hagyományvilágának.