Csaba királyfi és a virtuális múlt: bemutatták Hermann Gusztáv Mihály új kötetét a székely eredetmítoszról

Miért él tovább évszázadokon át egy történet, amelyről a történészek sem tudják pontosan, mikor született? Erre a kérdésre keresi a választ Hermann Gusztáv Mihály A székely eredetmítosz (Egy virtuális történet története) című új kötete, amelyet a Komp-Press kiadó jelentetett meg. A könyvet kedd délután mutatták be Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében; a beszélgetést a kötet szerkesztője, Kovács Kiss Gyöngy moderálta.

A „virtuális múlt”

A szerző a székelység újkori történetét kutatja, elsősorban a 18–19. századot, és azt vizsgálja, hogyan alakult át a kollektív emlékezet és a székely identitás. A kötet alcíme a székely eredetmítoszt „virtuális múltként” értelmezi: egy közösség közös képeként a saját történelméről, amely történetekből és mítoszokból épül fel. Ezek nem feltétlenül egyeznek a tényleges eseményekkel, mégis valósággá válnak az emberek gondolkodásában.

Csaba királyfi legendája

A beszélgetés középpontjában a Csaba-monda állt. Hermann Gusztáv Mihály szerint a legenda több elemből tevődik össze: a hun eredet hitéből, a visszatérő szabadító hős motívumából, valamint a Tejúthoz kapcsolódó csillagmítoszból – egységes formát pedig viszonylag későn öltött.

A történész szerint bizonytalan, mikor jelent meg a hun eredet tudata, és hogy megelőzte-e a középkori krónikákat, vagy azok formálták. A 19. századi Hadak útja-történet eredetét is kérdésesnek tartja; párhuzamot lát a Szent László-legendával és egy román Traianus-hagyománnyal, közvetlen kapcsolatot azonban nem bizonyít.

A monda 19. századi elterjedésében fontos szerepe volt Ipolyi Arnold kiadványának, Benedek Elek iskolai olvasókönyvekbe szánt átdolgozásának, valamint Jókai Mór műveinek.

Hermann Gusztáv Mihály úgy véli, a mítoszok tudományos vizsgálata nem rombolja le azokat: történelmi hitelességüktől függetlenül továbbra is meghatározó szerepük van egy közösség önazonosságában.