„Telefonon jól van, a hűtője mégis üres” – egyre nehezebb gondoskodni a külföldön élők idős szüleiről

Romániában mintegy 1,35 millió idős ember él egyedül, a városi idősek közel 29 százalékának pedig más városban vagy külföldön élnek a gyermekei – derül ki az Alianța Binelui Comun (ABC) barométeréből, amelyet október 1-je, az idősek világnapja alkalmából hoztak nyilvánosságra. A felmérés szerint az ország az idősek hosszú távú ápolására a GDP mindössze 0,3 százalékát költi, miközben az OECD-átlag 1,7 százalék. Egy hivatalos gondozóra nagyjából száz 65 év feletti jut, az OECD-országokban átlagosan öt.

Hogy mit jelentenek ezek a számok a gyakorlatban, arról Tussay Szilárd, a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos igazgatója beszélt. Tapasztalata szerint a családok – akár külföldön, akár itthon élnek – jellemzően csak akkor kérnek segítséget, amikor a helyzet már kritikus. „Nemcsak a külföldön, hanem az itthon élők nagy része is akkor keres meg bennünket, amikor már nagyon nagy a krízishelyzet, és az idős nem tud magáról gondoskodni. Ritkán találkozunk olyan családdal, amely előre tájékozódik, és idejében felkészül arra, hogy néhány éven belül rendszeres segítségre lehet szüksége” – fogalmazott. Ilyenkor ráadásul gyakran várni kell: az idősotthonok a legtöbb helyen telt házzal működnek, és egyes térségekben az otthoni gondozásra is várólista van.

A telefonban minden rendben van

Az igazgató szerint ha a család csak telefonon tartja a kapcsolatot, az állapotromlás sokáig rejtve maradhat, mert az önállóság fokozatosan fogy el. Figyelmeztető jel lehet, ha elmarad a főzés, az idős elfelejti vagy összekeveri a gyógyszereit, nem fizeti be a számláit, bizonytalanná válik a járása, többször elesik vagy eltéved. A higiénia romlása önmagában is hozzájárulhat különféle betegségek kialakulásához.

A Diakónia gondozói sebeket kötöznek, beadják az orvos által előírt gyógyszereket és injekciókat, ellátják a katéteres és sztómás betegeket, segítenek a tisztálkodásban, a bevásárlásban és a háztartásban, szükség esetén segédeszközt is kölcsönöznek. „Az otthoni szolgálatnak azonban megvannak a határai: huszonnégy órás felügyeletet nem tudunk vállalni. A távolból szervezett gondozáshoz ezért különösen fontos egy helyben elérhető ember, aki szükség esetén oda tud menni” – mondta Tussay Szilárd.

Falun ebben ma is sokat segít a szomszédság. „Ha a gyerek külföldön van, és az idős hozzátartozó nem veszi fel a telefont, a szomszédnak a telefonszáma is megvan, felhívja, bemegy, és segít. Ez még ma is működik” – mondta. Városon viszont erősebb az elszigetelődés, egy tömbházban is teljesen magára maradhat valaki.

Kevés a gondozó, változatlanok a szabályok

A bővítés legnagyobb akadálya a munkaerőhiány: a pálya fizikailag és lelkileg is megterhelő, a bérek nem állnak arányban a felelősséggel, a városokban pedig a kórházak is elszívják a szakképzett dolgozókat. Az állami szabályozás szerint egy ápoló naponta legfeljebb hat ellátottat kereshet fel, és ez a korlát tíz éve nem változott. A támogatás sokszor nem fedezi a valós költséget, vidéken például az autó fenntartását és az utazással töltött időt sem.

Ha az otthoni ellátás már nem elég, a kiadások ugrásszerűen megnőnek: az idősotthoni elhelyezés havonta nagyjából hatezer lejtől indul. Az igazgató szerint ez egyáltalán nem jó üzlet: „Egy idősre 1,2 munkatárssal kell számolni, és valaki mindig ott kell legyen, hétvégén, ünnepnapokon is.” Az állami támogatás az idősotthonok esetében is évtizedek óta változatlan.

Tussay Szilárd azt tanácsolja, hogy a családok még akkor beszéljenek a gondozás lehetőségeiről, amikor az idős szülő önállóan boldogul, és maga is elmondhatja, milyen segítséget fogadna el. Érdemes előre feltérképezni a közelben elérhető szolgáltatásokat és azok költségeit, valamint azt is átgondolni, hogyan oldanák meg az ellátást egy esetleges kórházi kezelés után. Akik otthon maradnának, de napközben társaságra és segítségre van szükségük, azoknak a Diakónia Erdély több településén működő nappali központjai nyújthatnak megoldást, meleg étellel és szervezett foglalkozásokkal.