Bodor Ádám Kolozsváron: erdélyi vagyok, ez kitörölhetetlen

Tisztelői és olvasói gyűltek össze Kolozsváron, hogy köszöntsék a kilencvenedik életévét betöltött Bodor Ádámot. A Kossuth-díjas magyar író tiszteletére rendezett eseményen a magyar főkonzulátus főtéri rendezvénytermében telt meg a közönség – köztük sokan azzal a céllal jöttek el, hogy személyesen hallhassák, miként emlékszik vissza a szülőföldjére az évtizedek óta Magyarországon élő szerző.

A május 21-i rendezvényen Grezsa Csaba magyar főkonzul és Karácsonyi Zsolt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője üdvözölte a jelenlévőket. Bemutatták a Helikon Bodor Ádámot köszöntő tematikus különszámát is. A program fiatal alkotók felolvasásával folytatódott: Buna Blanka Boróka, Váradi Nagy Pál és Zahorecz Eszter novelláit hallhatta a közönség. Ezt követően Márton Evelin beszélgetett az ünnepelttel.

Opera, üzbég utak és magányos alkat

Az író mesélt az előző napi különleges élményéről: a Nikita című operaperformanszról, amelyet az ő szövegére írt librettóra ifj. Márkos Albert zenésített meg. A darab a Verhovina madarai című regény tizenegyedik fejezetét dolgozza fel. Bodor elmondta: a Márkos családhoz fűződő régi barátság miatt vállalta a libretto megírását, de további operaszövegeket nem tervez.

Szóba került hetvenéves vágya is, amely végül teljesült: Üzbegisztánba utazott. Mint fogalmazott, kilencvenévesen is szívesen kalandozna, ám ehhez ma már nehéz támogatást találnia. A Radnai havasok és a Hargita azonban változatlanul kedvelt úti céljai maradtak.

Az írásról beszélve nem említett konkrét terveket. Annyit mondott, továbbra is figyeli a napi sajtót, követi a hazai és a tágabb világ eseményeit. Vallomása szerint: „erdélyi vagyok, aki itthon van itt is, ott is.” Kolozsváron nőtt fel, és úgy érzi, ez a kötődés kitörölhetetlen, akkor is, ha az élete nagy részét Magyarországon töltötte.

Az interjú során arról is mesélt, hogy mindig is magányos alkat volt, és eredetileg meteorológus szeretett volna lenni – egy hegytetőn az eget kémlelni. Ez azonban több okból sem valósulhatott meg, és – mint mondta – „mivel úgymond semmihez sem értett, nem lehetett más, csak író.” Életműve – köztük a Sinistra körzet, Az érsek látogatása, a Verhovina madarai és a legutóbbi Sehol című novelláskötete – a magyar irodalom egyik legsajátosabb világát teremtette meg.