Diákok és szülők a kötelező iskolai egyenruháról: „aki bántani akar, úgyis talál rá okot”

A Szenátus már elfogadta az iskolai egyenruha kötelezővé tételéről szóló törvénytervezetet, a végső szót azonban a Képviselőház fogja kimondani. A folyamat egyik szépséghibája, hogy azokat nem kérdezték meg, akiket a döntés a leginkább érint: a diákokat.

Egy nagyváradi tizedikes fiú szerint nem igazságos, hogy megmondják, mit vegyenek fel a tanulók. Véleménye szerint a mai generáció szereti megmutatni valódi jellemét, és ha rákényszerítik őket egy meghatározott ruhastílusra, nem érezhetik magukat annyira komfortosan, mint a saját választásukban. Hozzátette, hogy az egyenruha nem garantálja, hogy mindenkin jól áll, és ha mindenki ugyanabban jár, könnyebben kiszúrható, kin „áll rosszul” a ruha.

Az Ady Endre Líceum egyik tizedikes diáklánya elmondta, hogy korábbi iskolájában is volt egyenruha, amit ő maga sem feltétlenül viselt. Beszámolt arról, hogy a tanulók a táskában tartották az egyenruhát, és csak az ellenőrzések idejére vették fel, mivel a tanárok nem ragaszkodtak szigorúan a viseléséhez. Szerinte a bullying visszaszorításában sem segítene az egyenruha: az is elkoszolódik, kilyukad, és éppúgy látszik rajta, ha valaki szegényebb vagy éppen gondosabb környezetből érkezik.

Egy másik adys diáklány hozzátette, hogy telefonjuk az egyenruha bevezetése után is lenne a tanulóknak, és aki bántani akar valakit, úgyis talál rá okot. Szerinte az intézkedés drágábbá is tenné az iskolakezdést, ha teljes szettet – nadrágot, szoknyát, zakót, inget – kellene beszerezni; egy egyszerű pólót vagy tréningfelsőt viszont elfogadhatónak tartana.

A diákság ellenállása odáig terjed, hogy az Országos Diáktanács (CNE) egységes tiltakozásra hívja a tanulókat: szeptember 28-án fekete ruhában javasolják megjelenni az iskolákban, tiltakozásul a kötelező egyenruha ellen.

A szülők körében sem osztatlan a lelkesedés. Petri Csilla nagyváradi anya szerint az egyenruha nem szüntetné meg a gyerekek közötti szegregációt, mert a ruha alatt – cipőben, kulacsban és más tárgyakban – továbbra is megjelennének a vagyoni különbségek. Elmondása szerint gyermeke iskolájában jelenleg közös osztálypólót és -logót kell viselni ünnepi alkalmakkor, de nem szeretné, hogy gyermeke kilenc hónapon át ugyanazt a ruhát hordja, ráadásul a növekedési ugrások miatt az egyenruhát is rendszeresen újra kellene vásárolni. Szerinte elég lenne matricákkal, kitűzőkkel, esetleg egy pólóval vagy nyakkendővel jelezni az összetartozást.

Bozsódi-Nagy Orsolya, egy másik nagyváradi anya szintén elutasítja az úgynevezett „rongyrázást”, amely szerinte kidomborítja a gyerekek közötti szociális különbségeket, és gúnyolódásra, kiközösítésre adhat okot. Egy mérsékeltebb megoldást – például egy ing vagy nyakkendő viselését – elfogadna, de a teljes egyenruhával, benne a lányok számára esetlegesen kötelező szoknyával nem tud egyetérteni. Mint fogalmazott, nem tudná elképzelni, hogy lányát nap mint nap szoknya viselésére kényszerítse. Szerinte a gyerekeket nem szabad korlátozni az öltözködésben, hagyni kell, hogy a nekik tetsző, kényelmes ruhadarabokat válasszák.