Harminc éve ad biztonságot a sérült fiataloknak a marosvásárhelyi Ügyes Kezek Alapítvány

Harminc évvel ezelőtt néhány szülő elhatározta, hogy sérült gyermekeiknek állandó, biztonságos helyet teremt. Ebből nőtt ki a marosvásárhelyi Ügyes Kezek Alapítvány, amely október 15-én, csütörtökön ünnepelte fennállásának három évtizedét. A fiatal sérültek fejlesztését és társadalmi beilleszkedését segítő szervezet a Gecse utcai református Kistemplomban tartott hálaadó istentiszteletet, majd az egyházközség gyülekezeti termében szeretetvendégségre hívta támogatóit, partnereit és barátait.

Igehirdetés a gondviselésről

A zsúfolásig megtelt templomban Lőrincz János nyugalmazott református lelkipásztor a 91. zsoltár alapján az isteni védelemről beszélt. Saját életéből merített példákkal – a kommunista rendszerben 17 év börtönre ítélt édesapja sorsával és sérültként született második gyermeke történetével – szemléltette, hogy a legnehezebb keresztek hordozásához is van erő. Mint mondta, az Úrnak földi küldöttei is vannak, és ilyenek dolgoznak az Ügyes Kezeknél is.

„Megfogják a vállunkat”

Az istentisztelet után a műsorvezető Soós Erzsébet szólította mikrofonhoz a meghívott hivatalosságokat. Csép Éva Andrea parlamenti képviselő személyes érintettségéről beszélt: testvére, Jancsó István éppen az ünnep napján töltötte 46. életévét. „Amikor fogyatékos érkezik a családba, először mindenki megijed. Utána azonban Isten erőt ad nekünk arra, hogy a nehézségeken át tudjunk lépni” – mondta, hozzátéve, hogy azért dolgozik, hogy a fogyatékossággal élők jövője és a családok támogatása ne kerüljön le minden alkalommal a napirendről.

Soós Zoltán polgármester arról számolt be, hogy a város az egyesületeknek és alapítványoknak szánt támogatást több mint 8 millió lejre növelte. Kiemelte: mivel öt hónapja nincs kormány, ennyi ideje a szociális juttatásokra szánt állami pénz sem érkezik, a helyi tanács azonban úgy döntött, inkább lemond egy-két fejlesztésről, hogy a jogosultak ne érezzék a hiányt.

Miclea Hajnal, a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője megköszönte, hogy a civilek kiegészítik azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az állami intézmények már nem tudnak biztosítani, és azt kívánta, hogy az alapítvány legalább még harminc évig így folytassa munkáját. Andreia Morau, a Marosvásárhelyi Szociális Igazgatóság ügyvezető igazgatója – aki korábban az Alpha Transilvană Alapítvány vezetőjeként a kezdetektől együttműködött az Ügyes Kezekkel – arról beszélt, hogy egy állam erejét a közösség adja.

A szülők szemével

A szülői közösség nevében László Gabriella szólalt fel. „Számunkra ez az alapítvány jelentette a bizonytalanságot felváltó biztonságot. Ti nem a korlátokat láttátok a gyermekeinkben, hanem a lehetőségeket, nem a másságot, hanem az embert” – mondta. Hozzátette: a felnőtt fiatalok nem a módszerekről beszélnének, hanem a barátokról, a közös nevetésekről és arról az elfogadásról, amelyet a külvilág nem mindig ad meg nekik.

Hit és Fénytől a saját székházig

A gyülekezeti teremben a Tiberius kamaraegyüttes muzsikált, egy derűs kisfilm pedig a fiatalok kézműveskedéssel, sporttal, terápiás beszélgetésekkel és farsanggal teli mindennapjait idézte fel. Magdó Orsolya igazgató a fiatalok egyik aranymondására – „csintalan az idő” – utalva így fogalmazott: „A mi fiataljaink a gonosz időt csintalanná szelídítik.” Bocsánatot kért azoktól is, akik helyhiány miatt nem járhatnak minden hétköznap, vagy akiket vissza kellett utasítani.

Simó Ágnes alapító tag felelevenítette az előzményeket: 1991-ben dr. Pethő Mária és Baricz Lajos római katolikus plébános segítségével jött létre Marosvásárhelyen az első Hit és Fény közösség. A szülők később jogi keretet kerestek a fiatalok állandó foglalkoztatásához – a Providentia nevet a bíróság nem engedélyezte, így az alapítványt 1995 decemberében Ügyes Kezek néven jegyezték be. A közösséget előbb a Máltai Szeretetszolgálat fogadta be, 2000-ben külföldi támogatók segítségével saját ingatlant vásároltak, ahol 2002-ben 25 fiatallal indultak a foglalkozások, 2005-ben pedig holland segítséggel bővítették a székházat.

Kopacz Imola pszichológus, aki harminc éve dolgozik az alapítvány gondozottjaival, és nyugdíjasként önkéntesként folytatja, szintén felidézte a kezdeteket. Koós Irén kuratóriumi tag emléklapokat adott át a jelenlegi és egykori munkatársaknak. Az ünnepség fotó- és festménykiállítással zárult, amelyet Burger Orbán Gyöngyi méltatott, a fiatalok közül néhányan pedig egy 18. századi angol körtáncot adtak elő.

Az alapítvány gondozottjai 18 évesnél idősebbek, a legidősebb tag jelenleg 56 éves. „Ők úgy élik meg, hogy dolgozni járnak hozzánk, a vakációk idején pedig szabadságra mennek” – mondta Magdó Orsolya, hozzátéve: a munka az, amitől az ember értékesnek érzi magát.