A szabadság értéke: miért választja Péter Nóra Székelyudvarhelyt a nagyvilág helyett?
Régió Rádió | 2026-04-01
Péter Nóra vizuális alkotó, aki művészettörténésznek indult, majd az örökségvédelem világán keresztül az animáció felé fordult, különleges perspektívából látja a székelyudvarhelyi életet. Egy friss beszélgetésben a fiatal alkotó arról osztotta meg gondolatait, hogy milyen kihívásokkal és lehetőségekkel jár egy kisvárosban alkotni és élni.
A „svájci bicska” generáció ereje
Nóra önmagát problémamegoldónak tartja, aki sok területen mozog otthonosan, ám egyikben sem vágyik arra, hogy világraszóló szaktekintély legyen. Úgy véli, nemzedékének sokan hasonló cipőben járnak: sokféle tudást halmoztak fel, amit képesek kreatívan összekapcsolni. Ez szerinte nem gyengeség, hanem sajátos túlélési stratégia. „Sokáig ostoroztam magamat azért, mert nem vagyok kiváló semmiben” – vallotta be, hozzátéve, hogy mára elfogadta és előnyére fordította ezt a sokoldalúságot.
Milánó helyett Udvarhely – tudatos választás
Az alkotó elismerte, hogy Székelyudvarhelyen nem kínálkoznak olyan munkahelyek és fizetések, mint a nagy nyugati városokban. Ennek ellenére a kisváros olyan értékeket nyújt, amelyeket máshol nehéz megtalálni: öt perc alatt kijutni a mezőre, közvetlen emberi kapcsolatokat ápolni a kollégákkal, és valódi közösségben élni. „Milánóban a túl sok impulzus miatt nem maradna időm semmire” – fogalmazott, rámutatva, hogy olykor a csendesebb környezet termékenyen hat az alkotómunkára.
A panaszkodáson túl
Nóra kritikusan szemléli az udvarhelyi szokást, miszerint az emberek rendszeresen összegyűlnek és ugyanazokra a gondokra panaszkodnak anélkül, hogy konkrét lépéseket tennének a változásért. Álláspontja szerint a valódi előrelépés ott kezdődik, ahol a morgást felváltja a cselekvés. „Nem tetszik az a hozzáállás, hogy háborodjunk fel, üljünk össze és panaszkodjunk” – hangsúlyozta, arra biztatva a helyieket, hogy aktívan formálják a környezetüket.
Az alkotói filozófiáját is sajátos látásmód hatja át: a megérkezés fogalma számára idegen, az alkotás maga jelenti az utat, nem pedig valamilyen végcél elérése. Ez a szabadságkeresés határozza meg mindennapjait a székely kisvárosban.
