Az 1848-as forradalom levelezése könyv formában – bemutató Marosvásárhelyen

Pénteken este szokatlan helyszínen mutattak be tudományos kötetet Marosvásárhelyen: az alsóvárosi református templomban a gyülekezet lelkésze, Imreh Jenő László ismertette Az 1848-as forradalom és szabadságharc a konzisztóriumi levelezés tükrében című munkáját.

Az időpont nem volt véletlen – 1848. március 20-án érkezett meg a pesti forradalom híre Kolozsvárra és Marosvásárhelyre. A Ludasi utca a szokásosnál jóval forgalmasabb volt: nemcsak a helyi gyülekezet tagjai, hanem a város más részeiből érkező érdeklődők is megtöltötték a templomot.

Hét év kutatómunka eredménye

A 271 oldalas kötet hat fejezetben, közel ezerkétszáz lábjegyzettel dolgozza fel az erdélyi református egyházi levelezés eddig feltáratlan forrásait az 1848–49-es időszakból. A szerző olyan neves történészek munkáira is támaszkodott, mint Egyed Ákos, Nagy Sándor vagy Pál-Antal Sándor, de az igazi újdonságot a konzisztóriumi iratok feltárása jelenti.

Az új források alapján részben átértékelhető az erdélyi református oktatásról eddig kialakított kép. A marosvásárhelyi és kolozsvári egyházi tanodai kezdeményezések azt bizonyítják, hogy a 19. század derekán teljesen megérett az idő az oktatási rendszer átalakítására, és ebben a forradalmi hangulat is szerepet játszott.

Imreh Jenő könyvében a református lelkipásztorok forradalomban betöltött szerepét is feltárja – a katonák lelki gondozását vállaló lelkészektől azokig, akik fegyverrel harcoltak. Foglalkozik a vezérszónokok belső vívódásaival és a szabadságharc leverése utáni megtorlás áldozataival egyaránt.

Személyes történetek a kötetből

A bemutató különleges pillanata volt, amikor a szerző két kis ízelítőt osztott meg művéből. Az egyik szerint Magyarlapádon a császári csapatok megölték a helyi földbirtokost, ám annak lányát – akit székely ruhába öltöztettek – békén hagyták, mert cselédnek nézték. A másik történet az étfalvi lelkészről, Péter Antalról szól, aki akkor sem hagyta abba szolgálatát, amikor mindenki menekült: az erdőben keresztelt meg egy csecsemőt.

Bárdosi Ilona nyugdíjas pedagógus, aki a kötetet ismertette, a forrásfeltárást emelte ki legnagyobb erényként. Szerinte a munka révén pontosabb és kiegyensúlyozottabb lett az adott korszak egyháztörténetéről alkotott ismeret.

A fiatal lelkipásztor hét évig dolgozott kutatásán – a mindennapi teendők végeztével, gyakran hajnalig. Ahogy tréfásan megjegyezte: „Úgy látszik, predesztinálva voltam arra, hogy a magyar forradalomról írjak – az alsóvárosi híveim jelentős része az 1848-as sugárúton lakik.”