Kilakoltatnák a nagyváradi premontrei apátot saját rendházából

A 900 éves múltra visszatekintő premontrei rend nagyváradi otthona elveszítheti évszázados szállását, miközben a román állam egyszerre folyósítja az apát fizetését és próbálja kilakoltatni őt saját rendházából. A miseközben behatoló csendőrökről készült felvételek bejárták az internetet, és a Ciorogariu (Úri) utcai épületegyüttes ügye most került a nyilvánosság fókuszába.

Évszázados tulajdonjog

A premontrei kanonokrend 1130 körül telepedett meg Váradhegyfokon. I. Ferenc magyar király 1802-ben örök időre adományozta a rendnek a templomot és a kolostort Nagyvárad belvárosában, az ingatlanegyüttest pedig 1887-ben a rend nevére telekkönyvezték. A rend nagyváradi vagyona az 1855-ös osztrák telekkönyvi rendtartás, az 1920-as trianoni szerződés kisebbségvédelmi cikkelyei, valamint az 1929-ben ratifikált Vatikáni Konkordátum által többszörösen védett volt.

1936-os hamisítás és 1948-as államosítás

1936 augusztusában a nagyváradi telekkönyvi hivatal helyettes igazgatója – Onisifor Ghibu professzor nyomására – egyetlen tollvonással átírta a tulajdonost a román állam nevére. Bírósági ítélet, érvényes szerződés vagy jogcím nem állt mögötte. Az 1887-es eredeti bejegyzés a Román Nemzeti Levéltárban ma is megtalálható, és egyértelműen a rendet igazolja tulajdonosként.

A második bécsi döntés után, 1941-ben a magyar állam visszaállította a valós jogi helyzetet. Az 1948-as kommunista államosítás csak a premontrei gimnáziumot érintette: a templom és a kolostor nem szerepelt az államosított ingatlanok között. A vallásügyi minisztérium 1948 nyarán külön igazolta a rend közjogi-jogi személyiségét.

2008: a fantom-tulajdonlap

2008-ban a nagyváradi önkormányzat tulajdonjogi alap nélkül kezdett telekkönyvi manőverekbe. Először töröltette az 1948-as államosítási bejegyzést – ezzel azonban jogilag visszaállt az 1941-es állapot, vagyis a rend kizárólagos tulajdonjoga. Ezután átruházási okirat nélkül létrehozott egy új telekkönyvi lapot (CF 192156), amelyen a Ciorogariu utca 14–20. szám alatti négy különálló épületet – templomot, kolostort, gimnáziumot és az 1942-ben érvényes adásvételivel megvásárolt egykori jogakadémiát – egyetlen, önkormányzati tulajdonú iskolaként tüntette fel.

26,5 millió eurós uniós támogatás

Az átcímkézés célja az volt, hogy a városháza papíron igazolja kizárólagos tulajdonjogát, és így lehívhassa az európai uniós forrásokat. A nagyváradi önkormányzat mintegy 20–26,5 millió euró uniós támogatást szerzett a Mihai Eminescu Főgimnázium felújítására – a projektbe azonban törvénytelenül bevonták a premontrei rendházat és templomot is, ami felveti a közokirat-hamisítás és az uniós alapokkal való csalás gyanúját.

Két kilakoltatási kísérlet

A nagyváradi bíróság január 29-én sürgősségi eljárásban kimondta Fejes Rudolf Anzelm apát kilakoltatását. Február 23-án szakadó esőben mintegy háromszáz hívő gyűlt össze a rendház elé, a hatóság végül adminisztratív okokra hivatkozva visszavonult. Április 14-én azonban a végrehajtó és a csendőrök szentmise közben hatoltak be a templomba, majd leltárba vették a sekrestye és a konyha bútorzatát.

Az apátot az önkormányzat egyházi titulusai nélkül, magánszemélyként perelte be, lakcímét „nem létező” helyszínként tüntetve fel – pedig harminc éve ott él, oda szól a személyi igazolványa. A vallásügyi államtitkárság ezzel egy időben havonta utalja számára az állami juttatást.

230 ezer eurós illeték

Fejes Rudolf Anzelm bírósági úton kérte egy jogellenesen kiadott építési engedély megsemmisítését, ami törvény szerint 50 lej illetékkel jár. A törvényszék azonban átminősítette és feldarabolta a keresetet, így a bélyegilleték összege meghaladja a 230 ezer eurót – ez a gyakorlat a per érdemi tárgyalásának blokkolására jól ismert eszköz.

Az ügy mostanra politikai szintet is elért: Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke személyesen volt jelen a második kilakoltatási kísérleten, Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő írásos kérdéseket küldött az Európai Bizottságnak, Magyar Péter megválasztott magyar miniszterelnök pedig nyíltan kiállt az apát mellett. A pert a román bíróság áthelyezte Nagyváradról a szatmárnémeti törvényszékre.