Amikor ülve kellett rockkoncertet nézni – erdélyi fiatalok a Securitate célkeresztjében

A nyolcvanas évek Romániájában a rockzene szinte tiltott gyümölcsnek számított: a koncerteket szigorú szabályok korlátozták, a fiatalokat pedig gyakran a Securitate vette célkeresztbe. Egy friss interjúban Fodor János rocktörténész, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa elevenítette fel az időszakot, amikor egy rockkoncertet legfeljebb székeken ülve lehetett végignézni.

A kutató szerint Románia rockzenei élete egyáltalán nem volt összevethető a magyarországi vagy a nyugat-európai pezsgéssel. Miközben a határ másik oldalán már virágzott a műfaj, a Ceaușescu-rendszer alatt élő fiatalok többnyire csak közvetve, magyarországi zenekarok ritka turnéin keresztül érintkezhettek a műfajjal. Az Omega, az LGT, a P. Mobil vagy a Neoton Família koncertjei ezért igazi eseményszámba mentek az erdélyi városokban.

Ülve a koncerten, megfigyelés alatt

A korszak abszurditását jól érzékelteti, hogy a hatóságok előírták: a közönségnek ülve kellett követnie a fellépést. A táncot, az állva tomboló rajongást a rendszer nemkívánatosnak ítélte. A koncerttermek nemcsak a zene helyszínei voltak, hanem a politikai megfigyelés terepei is: a Securitate ügynökei rendszeresen jelen voltak, sőt belső szakmai lapjukban külön foglalkoztak a rockzenei jelenséggel, amelyet a „kapitalista hanyatlás” termékeként mutattak be.

Fodor János kutatásai szerint a metálos és rockos öltözködés önmagában is elegendő ok volt arra, hogy valakit a hatóság gyanúsnak nyilvánítson. Sokakat azért figyeltek meg, mert ruhájukra kedvenc együtteseik nevét írták, vagy nyugati lemezborítókat hordtak magukkal. A Szabadidős Tájékoztató Központok (CNSAS) ma is őriznek olyan dossziékat, amelyek pusztán külső jegyek alapján indultak fiatalok ellen.

Az 1981-es kolozsvári „csöves-ügy”

A korszak egyik legismertebb esete az 1981-ben Kolozsváron megrendezett Neoton Família-koncerthez kötődik. A fellépés után a hatóságok tucatnyi fiatalt vontak vizsgálat alá, akiket pusztán külsejük – hosszú haj, farmer, fémkitűzők – alapján „csöveseknek” minősítettek. Az eset máig az egyik leglátványosabb példája annak, milyen ellentmondásos volt a hivatalos politika a „baráti szocialista országok” kultúrájával szemben: miközben hivatalosan szövetségesként tekintettek Magyarországra, a magyar zenekarok rajongóival szemben mégis represszív eszközökhöz nyúltak.

A rocktörténész szerint ezeknek a koncerteknek a jelentősége túlmutatott a zenei élményen. Az erdélyi fiatalok számára egy-egy ilyen alkalom a szabadság ritka pillanatát jelentette egy olyan rendszerben, amely a kultúra szinte minden szegmensét ellenőrizni próbálta. A korabeli plakátok, fotók és a Securitate-iratok együttesen rajzolják ki azt a képet, amelyben a rockzene Romániában nem pusztán szórakozás, hanem csendes ellenállás is volt.