Fordulatokban gazdag életút dokumentuma: bemutatták Jordáky Lajos naplóját

A Kriterion Könyvkiadó szervezésében a Vallásszabadság Házában mutatták be Jordáky Lajos naplóját, amelyet Antal Róbert István történész rendezett sajtó alá. A rendezvényt Szabó Gyula, a könyvkiadó vezetője nyitotta meg, aki a kiadvány jelentőségét emelte ki.

A bemutatón Bárdi Nándor történész beszélgetett Antal Róbert Istvánnal, aki két évvel ezelőtt már megjelentette a Jordáky-monográfiát „A nemzetét szerető szocialista” címmel. Bárdi szerint a most napvilágot látott napló fordulatokban gazdag életút hiteles dokumentuma, amely — néhány megszakítással — végigköveti Jordáky pályáját, változatos formájú bejegyzésekkel. Elmondása szerint Erdélyben egyébként is gyakoribbak az effajta naplók és emlékiratok; több hasonló, még kiadatlan kézirat is várja megjelenését, például Paál Árpádé, Krenner Miklósé vagy a kitelepítés éveit bemutató Jakabffy Elemér családi naplója.

A hiányzó évekre — így az 1952 és 1955 közötti börtönbüntetés idejére, vagy a történelmi szempontból különösen mozgalmas 1944-es évre, amelyből mindössze két bejegyzés maradt fenn — kézzelfogható magyarázat van. A napló jellegzetessége, hogy a rövidebb feljegyzések mögött rendszerint sűrű külső események álltak, míg a hosszabb, elmélyültebb szövegek a magányos otthoni töprengés termékei.

A kötetben események, víziók, olvasmányélmények elemzése és őszinte magánéleti vallomások váltakoznak egymással, ami — a kutató szerint — biztosítja a feljegyzések hitelességét: nem a nyilvánosságnak szánták őket. Bárdi Nándor Jordáky naplóját egyértelműen közéleti naplóként jellemezte, amelyben szinte minden a politika körül forog. Jordáky elégedetlen volt a román pártvezetéssel, ám a politika meghatározta egész gondolkodását és felfogását; meggyőződése szerint egyedül a szocializmus jelentette a járható utat — ebben a hitében háromszori bebörtönzése, elítélése és mellőzése ellenére sem ingott meg. Tóth Sándor szerint Jordáky „ösztönös marxista” volt, Jakó Zsigmond pedig úgy jellemezte, mint „jó embert, aki rossz úton indult.”

Jordáky szociáldemokrata beállítottságát családjából, gyermekkorából hozta magával, az 1930-as években pedig olyan szocdemként ismerték, aki kacérkodott a baloldallal — ekkoriban a nemzeti szempont még nem jelent meg gondolkodásában, hiszen szülővárosának lakossága akkor 80 százalékban magyar volt. A magyar honvédek bevonulása fordulópontot jelentett számára: ekkortól kezdett megjelenni felfogásában a nemzeti eszme. Az 1956-os forradalommal teljesen azonosult, annak leverése mély sokként érte, és véget vetett az eszményi szocializmusba vetett hitének. Nem írta alá a forradalmat elítélő nyilatkozatot, emiatt újra elítélték: az 1957 és 1961 közötti időszakot megaláztatásban és elhallgattatva élte át.

A napló visszatérő témái a magány, az elmúlás és a világ állapota fölötti aggodalom. Sok szó esik barátságokról és konfliktusokról is, ugyanakkor feltűnően hiányoznak belőle a kolozsvári társadalmi élet pletykái. A bemutatón elhangzott az is, hogy Jordáky kapcsolatban állt a Securitate egyes tisztjeivel, és őt magát is megfigyelték, ám sosem jelentett — elégedetlenségének mindig nyíltan hangot adott. Baloldalisága szociális érzékenységéből és elkötelezettségéből fakadt, s ez magyarázza Márton Áron püspökkel ápolt jó viszonyát is, amely a kisebbségpolitikai nézetek és a közös börtöntapasztalat talaján épült ki.