Barcsay Jenő Művészeti anatómiájának nyomatai a kolozsvári Györkös-házban

Barcsay Jenő világhírű Művészeti anatómia című könyvének giclée-nyomatait bemutató kiállítás nyílt meg az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban június 5-én, pénteken. A kötetben szereplő alkotásokról készült nyomatok a szentendrei Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány jóvoltából jutottak el az erdélyi és kolozsvári közönséghez. A tárlat június 26-ig tekinthető meg.

Kós Katalin, az emlékház vezetője felidézte, hogy Barcsay Jenő Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, pedagógus világszerte elismert alapműve immár 15 nyelven érhető el. Köszönetet mondott a Barcsay-jogörökösöknek és az alapítvány alapítóinak, Kónya Mártának és Kónya Ferencnek, amiért közkinccsé tették az anyagot.

Szélesné Herman Ágnes, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja hangsúlyozta a könyv jelentőségét: „Ha létezik a magyar kultúrának olyan exportcikke, amely a világ szinte minden művészeti és orvosi egyetemén megfordult, az Barcsay Jenő Művészeti anatómiája.” A konzul a kötet történetének keserédes ellentmondására is kitért: bár Barcsay az 1953-as megjelenés után azonnal Kossuth-díjat kapott, a korabeli kultúrpolitika a festményeit tiltólistára tette.

„A hatalom ünnepelte a tankönyvírót, de elnémította a festőt. Ez a kiállítás ezért a művészi szabadság és a megalkuvás nélküli minőség diadala is” – fogalmazott a konzul.

Különleges nyomdatechnika

Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője a nyomatok technikájáról szólva megjegyezte, hogy a giclée-eljárás egyetlen négyzetcentiméteren is rengeteg képpont révén világszínvonalú minőséget hoz létre. Megemlítette, hogy az emlékév Barcsay Jenő szobrának felavatásával indult a művész szülőfalujában, Katonán.

Kolozsi Tibor szobrászművész a festő életéből osztott meg történeteket. Barcsay tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a Kolozsvári Református Kollégiumban, Szamosújváron és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytatta. Marosvásárhelyen ismerkedett meg Gulyás Károly rajztanárral, rajta keresztül pedig későbbi mentorával, Sófalvi Ilyés Sándor gyűjtővel, aki Budapestre, a Magyar Képzőművészeti Főiskolára küldte, és tanulmányi költségeit is állta.

Barcsay 1926-ban végzett a főiskolán, majd párizsi ösztöndíjat nyert, ahol tíz hónapot töltött. Hazatérése után 1928-ban csatlakozott a szentendrei alkotóközösséghez, amelynek haláláig tagja maradt. 1946-ban az anatómia tanszék tanára lett, 1953-ban pedig Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes kérte fel a tankönyv megírására. A kemény, tűhegyes ceruzával, szinte csak vonalakkal dolgozó művész könyve elnyerte az Év legszebb könyve címet és a Kossuth-díjat is. A Művészeti anatómiát követte az Ember és drapéria (1958) és a Forma és tér (1966) – e három kötetet együtt Barcsay-trilógiaként emlegetik.