E-bike-kal Udvarhelyszéken: a táj kész, az ökoturizmus még nem

A Székelyföld lankás dombvidéke első ránézésre tökéletes terep az elektromos kerékpáros túrázáshoz: szelíd gerincek, egymásba érő falvak, kilátók és hosszú lejtők jellemzik Udvarhelyszéket. Egy e-bike-os kirándulás során azonban gyorsan kiderült, hogy a természeti adottságok önmagukban kevesek – a táj még nem készült fel a turistára.

A Székelyudvarhelyről induló útvonal a Boldogfalvi kilátóhoz (700 méter) vezetett, a helyi ismeretekkel rendelkező kadicsfalvi Szilágyi Pista társaságában. A városból nézve minden biztatónak tűnt: Székelyudvarhely az elmúlt években láthatóan nyitott a kerékpáros közlekedés felé, még ha a bicikliutak helyenként meg is szakadnak vagy a járdára szorulnak.

A környék dombjai – a Budvár, a Kuvaszó és a Szarkakő – nem a kimerítő hegymászás, hanem a lassú, kilátóról kilátóra haladó tekerés terepei. „Elméletben legalábbis” – jegyezte meg a helyi túravezető, utalva arra, hogy a Székelyföldön gyakran nem egyértelmű, hogyan lehet a falvak között közlekedni.

Villanypásztorok és kutyák földje

A Csalóka negyedből indulva, a motokrosszpálya felé tartva hamar kiderült, mire utalt a vezető. „Mi is sokszor kényszerültünk visszafordulni, folyamatosan villanypásztorokba és üres legelőket őrző pásztorkutyákba ütközünk. Most képzeljük el, hogy egy osztrák vagy német turista jön ide a szép kilátásért: sehol egy tábla, mindenütt támadó kutyák” – fogalmazott Pista.

A figyelmeztetés gyorsan valósággá vált. Egy elhagyott legelőn áthaladva előbb csak elszórt ugatás hallatszott, majd több irányból is termetes pásztorkutyák bukkantak elő – egy üres, juhok és emberek nélküli legelőt őrizve. A túrázók végül visszafordultak. Az újabb útvonalakat villanypásztorok zárták el, a kerékpárokat időnként át kellett emelni a drótok fölött, a meredek emelkedők pedig még az elektromos rásegítést is próbára tették.

Miklósfalva: út és félelem a fejlődéstől

Miklósfalván, ahol a kerékpárok akkumulátorát a falu boltjában – egyben kocsmában – töltötték fel, az élet az utcán zajlott: kotrógépek másfél méter széles árkokat ástak az utak mentén, friss betont terítettek. A település Udvarhelyszék egyik jelentős útfelújítási projektjének helyszíne. A helyiek vegyes érzésekkel figyelik a munkálatokat: egyesek a fejlődést látják benne, mások attól tartanak, hogy a csendes, eldugott falu átmenő úttá válik.

A túra végül – több zsákutca, Ábránfalvánál elakadt útvonal és egy segítőkész pásztor révén – elérte célját. A Boldogfalvi kilátóból apró falvak látszottak a dombok között, fölöttük lassan gyülekező esőfelhőkkel. A tanulság egyértelmű volt: a székelyföldi ökoturizmus hiányossága nem a táj, hanem a felkészületlen infrastruktúra – a hiányzó jelzések, az ellenőrizetlen őrkutyák és a kaotikusan kihúzott villanypásztorok.