Zsobok 31: kalotaszegi népművészet ihlette alkotások a kolozsvári Apáczai Galériában

A Magyar Festészet Napja alkalmából október 15-én nyílt meg Kolozsváron, az Apáczai Galériában a Zsobok 31 című kiállítás, amely a Barabás Miklós Céh által szervezett zsoboki alkotótábor harmincegyedik évének termését mutatja be. A tárlat november 13-ig tekinthető meg, hétköznapokon 15 és 20 óra között, a Király (I. C. Brătianu) utca 26. szám alatt, a líceum udvarán.

A kiállítást Kis-Pállukács Hajnal művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. Szerinte a kalotaszegi faluba harmincegy éve visszatérő művészek nem ismétlik önmagukat: „Nemcsak azért, mert a hely változik, hanem mert közben az alkotók is változnak. Zsobok harmincegy éve ilyen találkozási pont a képzőművészeknek. Visszatérésük azonban nem az ismétlésről, hanem a felfedezésről szól.” Hozzátette: „Kalotaszeg építészeti és népművészeti öröksége gazdag inspirációs forrás, ahol az itt látható alkotások nem pusztán dokumentációs anyag.”

Faragás, kapuk, kopott kerekek

A tárlaton fotó, festmény, monotípia, linónyomat és textil egyaránt helyet kapott. Deák Angéla fekete-fehér felvételein faragott rozetták, a fa repedései és az ablakra vetülő árnyékok kerülnek előtérbe, Farkas Melinda fotóin régi faelemek, kopott felületek és egy kerék karakteres formája. Adorján Ilona monotípiái új szín- és formavilágba emelik a népi faragások ornamentikáját; Heródes lakomája című munkája bibliai utalással is gazdagítja a képet. Nagy Dalma textilművész a zsoboki tájat és a falusi építészetet stilizálja, Forró Ágnes kékekkel, türkizekkel és narancsokkal szinte meseszerűvé formálja a falu részleteit, Benk András régi konyhabelsőt és kalotaszegi portált fest, Szabó Attila pedig lendületes formakezeléssel ábrázolja a házakat.

A tábor közösségi életét Koncz-Münich András Könyvtár című munkája idézi meg – a művészek nyelvén az esti „könyvtárlátogatás” olykor a helyi kocsma felkeresését jelentette. Koncz-Münich Judith gyökér- és ágmotívumokat idéző linónyomatai a kötődésről és a folytonosságról szólnak, Horváth Levente csűrbontás-sorozatának újabb darabja pedig a falusi világ átalakulására utal. Meghívottként Nagy Anna Mária búzakalászokat geometrikus szerkezettel ötvöző munkája és Darvay Tünde házakat és madarat megjelenítő kompozíciója egészíti ki az anyagot.

„A hagyomány ugyanis nem attól marad élő, hogy változatlannak tekintjük, hanem attól, hogy újra és újra képesek vagyunk alkotói kapcsolatba lépni vele” – zárta gondolatait a művészettörténész. Forró Ágnes képzőművész arra emlékeztetett, hogy a szomszédos Sztánán és Zsobokon egyaránt meghonosodott a képzőművészet, és ezekben a táborokban nem csak a végeredmény számít, hanem a közösen megélt élmények és a barátságok is.