Színészkedés színészi ambíciók nélkül: drámakör felnőtteknek és gyerekeknek Udvarhelyen

Nem színészképzés, mégis színjátszás – így lehetne röviden leírni azokat a drámaköröket, amelyeket Bekő Fóri Zenkő tart Székelyudvarhelyen, a Valeo Art délutáni foglalkozásain. A drámapedagógus idén három korosztálynak vezet csoportot, és egy negyediket is indítana a legkisebbeknek. Tizenegy éve foglalkozik drámapedagógiával; sokáig ő is színjátszó körként hirdette a foglalkozásait, de idővel rájött, hogy annál jóval többről van szó.

Labdadobálás és befejezetlen mondatok

A felnőttek foglalkozása ismerkedéssel indul: aki elkapja a labdát, annak be kell fejeznie egy elkezdett mondatot, például azt, hogy „A kedvenc gyerekkori helyszínem…”, vagy „Ha egy dolgot megváltoztathatnék magamban…”. Zenkő olyan biztonságos légkört teremt, hogy már az első körben meglepően őszinte válaszok hangzanak el. Egy másik gyakorlatban a résztvevők sorba állnak, és akire igaz egy-egy elhangzó kijelentés, annak ki kell lépnie, és szembe kell fordulnia a többiekkel. Ilyenkor mindenki megtapasztalja, hogy egy-egy nehéz érzéssel nincs egyedül.

A foglalkozások menete hasonló: egy beszélgetős, ráhangolódó körrel kezdődnek, ahol mindenki elmondhatja, mi történt vele aznap, ezután koncentrációs és készségfejlesztő játékok következnek, a második részben pedig jöhet a színjátszás – improvizációk, közösen kitalált jelenetek, karakterek. Van, hogy párban kell kitalálni, mire gondol a másik, máskor minden mondatra „igen, de…” kezdetű válasz jár. A végén egy újságcikk címéből, néhány verssorból vagy egy fényképből kell jelenetet építeni. A legkisebbeknél több a mozgásos, figyelemfejlesztő játék, a kamaszok és a felnőttek inkább beszélgetnek, de a cél mindenhol ugyanaz: az önbizalom erősítése, a nyitottság fejlesztése és a saját érzések felismerése.

„Megtanulják kifejezni magukat, megtanulják a testüket. Nagyon sokszor nem vagyunk kapcsolatban a saját testünkkel” – magyarázza Zenkő, aki szerint az egymásra figyelés és a színpadi fegyelem ugyanilyen fontos. A gyakorlatok nagy része alig különbözik attól, amit a színészképzésben tanítanak, csak itt nem az a cél, hogy bárkiből színész legyen. Bár régi álma egy felnőtt amatőr társulat, a résztvevők egyelőre ódzkodnak tőle: „Én ígérgetem nekik a színpadot, de félnek tőle” – mondja nevetve.

Ahol hiányoznak a fiúk

Feltűnő, hogy a felnőtt csoportban kizárólag nők vannak, és a középiskolásoknál, sőt a legkisebbeknél is jóval több a lány. Zenkő szerint ebben a székelyföldi férfiak érzelmi zárkózottsága és a színjátszással kapcsolatos előítéletek is szerepet játszhatnak, pedig a férfiak ugyanúgy élvezhetnék a foglalkozásokat.

Hogy miért választja valaki felnőttként a drámakört? Zenkő szerint sokakban régóta él a színpad iránti vágy, amely valamiért sosem teljesült. Itt kipróbálhatnak különböző karaktereket és helyzeteket anélkül, hogy tökéletesen kellene teljesíteniük vagy közönség előtt bizonyítaniuk. A drámapedagógus azt is szeretné, ha Erdélyben az iskolákban is nagyobb teret kapnának a tantermi színházi előadások és azok a foglalkozások, ahol a gyerekek nemcsak nézői, hanem résztvevői is a történeteknek.