A villanyvilágítás erdélyi történetét mutatja be Miholcsa Gyula új könyve

A villanyvilágítás erdélyi történetét dolgozza fel Miholcsa Gyula új könyve, amelyet a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom Dési János termében mutattak be. A Balázs Ferenc önképzőkör rendezvényén Szakács György lelkész köszöntötte a megjelent közönséget és a két vendéget, Miholcsa Gyulát és Spielmann Mihályt.

A villanyvilágítás története Erdélyben című kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában jelent meg. Spielmann Mihály történész a könyv születéséről és a hosszú kutatómunkáról kérdezte a szerzőt. Miholcsa elmondta, hogy mintegy tíz éven át foglalkozott a témával, célja pedig az volt, hogy bemutassa a villanyvilágítás erdélyi bevezetésének teljes folyamatát: a kezdeti elképzelésektől a nehézségeken és vitákon át a megvalósulásig.

A kötet nyolcvan erdélyi település villanyvilágításának elterjedését követi nyomon 1884 és 1944 között. Korabeli sajtóanyagok, dokumentumok és visszaemlékezések segítségével a szerző egy olyan korszakot elevenít fel, amikor az áram még újdonságnak számított, és sok helyen jelentős társadalmi, gazdasági és technikai változásokat hozott.

A könyv nemcsak a technikai fejlődés történetét tárja fel, hanem azt is, hogyan tekintettek a korszak emberei és döntéshozói a modernizációra. A korabeli újságcikkek jól szemléltetik a hagyományos világítási módok – gyertya, petróleum, gáz vagy acetilén – és az új elektromos technológia közötti „küzdelmet”.

A bemutatón szó esett több város, köztük Marosvásárhely, Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben, Szatmárnémeti, Arad, Csíkszereda és Szováta villamosításának történetéről. A kötet betekintést nyújt a korabeli városok fejlődésébe, döntéshozóik gondolkodásába, valamint abba, hogyan alakította át a villanyvilágítás a mindennapokat. Miholcsa könyve rávilágít: a ma természetesnek tűnő technikai vívmányok mögött hosszú folyamatok, alkalmazkodás, viták és újító megoldások álltak.