Ezeréves hagyomány: miért gyúlnak fények a temetőkben mindenszentek estéjén?

Mindenszentek estéjén a temetők világszerte, így Erdélyben is fénybe borulnak. Családok sora keresi fel szerettei sírját, virágot visz, gyertyát és mécsest gyújt. Az esti kivilágítás az emlékezést, az örök világosságot és az elhunytakért mondott imát jelképezi – a szokás gyökerei azonban több mint ezer évre nyúlnak vissza.

A vértanúk közös ünnepétől november elsejéig

A keresztény Keleten már a 4. században szokásban volt, hogy a vértanúkról közös ünnepen emlékezzenek meg. A nyugati egyházban a hagyomány elterjedése IV. Bonifác pápa nevéhez köthető: 609-ben ő döntött úgy, hogy a római Pantheont Szűz Máriának és az összes vértanúnak szentelik.

A következő lépést a 8. század hozta, amikor III. Gergely pápa a Szent Péter-bazilikában kápolnát építtetett az összes szent tiszteletére. Az ünnep végleges időpontját a 9. században IV. Gergely pápa jelölte ki november 1-jében.

Halottak napja Clunyből indult

A másnapi, november 2-i halottak napja külön úton alakult ki. Odiló, a clunyi apátság apátja a 10–11. század fordulóján elrendelte, hogy kolostorában ezen a napon az összes elhunytról emlékezzenek meg. A gyakorlat a 12–13. századra egész Európában meghonosodott.

A két ünnep mára szorosan összefonódott: a temetőlátogatás és a gyertyagyújtás jellemzően már november 1-jén, mindenszentek napján megtörténik, így estére a sírkertek pislákoló fényekben úsznak.