Kommunista időkben elrejtett iratokra bukkantak a recsenyédi unitárius templomban

Különleges lelet került elő a Hargita megyei Recsenyéd unitárius templomában: a karzat padlója alatt négy kötetnyi, 18–19. századi iratra bukkantak. A felfedezés a véletlennek köszönhető – két fiatal, Csoma Izabella és Magyari Anna kíváncsiságból nyitotta ki a karzaton lévő régi csapóajtót, és a kettős padlózat rejtekében évtizedek óta lappangó dokumentumokra leltek.

A karzatra egykor lépcső vezetett, amelyet később elbontottak, a csapóajtó azonban a helyén maradt. Az alatta kialakult zárt térben vészelték át a kötetek a hosszú időt, anélkül hogy bárki tudott volna róluk.

Egyházi és világi emlékek

A négy kötet vegyes tartalmú. Az egyházi iratok között egy 1795-ös graduál, vagyis kézzel másolt unitárius énekeskönyv található, amely Derzsi Mózes unitárius lelkész nevét őrzi, valamint egy nagyjából ugyanabból az időből származó zsoltároskönyv. A világi dokumentumok közé egy helyi jegyző által lemásolt, 18. század végi – 19. század eleji királyi rendeletgyűjtemény, illetve egy falusi elöljárósági és iskolaszéki jegyzőkönyv tartozik.

Nagy Adél recsenyédi unitárius lelkész elmondása szerint a kötetek egyenként mintegy 400 oldalasak, és alapos tisztításra, restaurálásra szorulnak, mielőtt részletesen tanulmányozni lehetne őket. Az egyik 1896-os irat a magyar államiság ezeréves fennállását ünneplő megemlékezést rögzít, hátoldalán pedig néhai Nagy Ferenc lelkész 1947-es feljegyzése olvasható az iratok megőrzésének körülményeiről.

„A feljegyzés arra utal, hogy a négy kötetet valószínűleg az 1940-es évek végén vagy az 1950-es évek elején rejtették a karzat padlója alá. Feltehetően az államosítás és a kommunista időszak bizonytalanságai közepette rejtették el őket, abban a reményben, hogy egy szebb jövő számára megőrzik” – fogalmazott Nagy Adél.

Új ismeretek a falu múltjáról

Mivel a dokumentumok régebbiek a jelenlegi, 1836-ban elkészült templomnál, akár a régi templom lebontásáról és az új építéséről is tartalmazhatnak adatokat. A közösség azt reméli, hogy a kötetek olyan kérdésekre adnak választ a település történetével kapcsolatban, amelyekre eddig nem volt forrás. A feldolgozásban történészek, levéltárosok, valamint Fehér János művészettörténész is hajlandóságot mutatott a részvételre.

A restaurálás után az iratok a recsenyédi egyházközség levéltárába kerülnek, ahol a kutatók hozzáférhetnek majd hozzájuk. A közösség a megőrzés elsőbbsége miatt a nyilvános kiállítás ellen döntött. Recsenyéd a Homoród mentén fekvő kicsi, összetartó település, teljesen magyar lakossággal; az unitárius egyházközség jelenleg 116 tagot számlál.