Negyvenöt éve gyógyít, mégsem talál utódot a szilágycsehi családorvos

Székely-Szentmiklósi István négy és fél évtizede látja el a szilágycsehi és a környező tövisháti települések lakóit. A 73 éves orvos a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerezte diplomáját 1981-ben, majd a kihelyezési rendszer révén került Szilágy megyébe, ahol 1995-ben megalapította saját családorvosi praxisát.

Az anyanyelv ereje a gyógyításban

A többségében magyarok lakta tövisháti falvakban különösen nagy jelentőséggel bír, hogy a beteg anyanyelvén fordulhasson orvosához. Székely-Szentmiklósi szerint a nyelvi biztonság messze túlmutat az egyszerű kommunikáción – a betegségek jelentős része nem kizárólag testi eredetű, hanem szociális és lelki tényezők is közrejátszanak kialakulásukban. Egyik esetében kiderült, hogy egy páciens szívritmuszavara mögött évekig tartó családi feszültség húzódott meg.

A Tövishát egészségügyi térképe

A praxisba hat-hét településről érkeznek a páciensek. A leggyakoribb panaszok a szív- és érrendszeri betegségek körébe tartoznak: magas vérnyomás, koszorúér-betegség, pitvarfibrilláció. Érdekes sajátosság, hogy a vidéken az alkoholizmus és a demencia kevésbé jellemző, mint más régiókban – részben a megmaradt hagyományos életmód és a helyi alapanyagokból készült táplálkozás miatt. Az orvos szerint ez az idősebb generációknál még tart, a fiataloknál viszont már megjelent a feldolgozott élelmiszerek és a gyorsétkezés terjedése.

Utódot keres már közel egy évtizede

A szilágycsehi egészségügy jövője bizonytalan: a város három családorvosi rendelőjét egyaránt hetven éven felüli orvosok vezetik, és egyiküknek sincs kijelölt utódja. Székely-Szentmiklósi hatvanöt éves kora óta folyamatosan keres magyarul is beszélő fiatal kollégát, aki átvenne tőle, de az évek alatt egyetlen jelentkező akadt, aki végül máshová távozott.

Az orvos elképzelése szerint az ideális átadás fél-egyéves közös munka formájában valósulna meg, amelynek során az új kolléga megismerhetné a betegeket és az ő élethelyzetüket. A fiatal orvosok azonban inkább a nagyvárosokat választják, ahol jobb infrastruktúra és kiszámíthatóbb karrierút vár rájuk – miközben a szilágysági kisváros és falvai lassan orvos nélkül maradhatnak.