Lesz-e új Nadia Comăneci? Szociológus magyarázza a román sport örök kérdését

Miért nincs új Nadia Comăneci? Erre a kérdésre kereste a választ Péter László, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének egyetemi adjunktusa a 16. Szociológus Napok május 12-i előadásán. A kutató szerint a romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a múlt dicsőségéből, és sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket.

Mitikus alak a kollektív emlékezetben

Comăneci a román sport számára pontosan azt jelenti, amit Puskás Ferenc a magyar futballnak. Mindketten olyan mitikus szintre emelkedett alakok, akikre a sport iránt érdeklődő közvélemény önértelmezési kereteiként tekint. A román társadalom kollektív emlékezetében az 1976-os montreali olimpia abszolút csúcsteljesítményként él, ahol Comăneci elsőként kapott egy tornász 10-es osztályzatot.

Péter szerint a baj éppen abból fakad, hogy ez a megismételhetetlen pillanat referenciaként szolgál minden mai eredménnyel szemben. „A sport a társadalom pontos, szimbolikus tükre is egyben” – fogalmazott az előadó, hozzátéve, hogy ma a globálisan mediatizált sportrendszerben „egy sportsiker elérésének ára, valamint a nemzetközi élvonalba való belépési költség sokkal magasabb, mint a múltban volt”.

Sikeresek, akiket lekicsinyelnek

Az előadó konkrét példaként említette a kétszeres Grand Slam-győztes Simona Halepet és David Popovici olimpiai bajnok gyorsúszót. Halep 64 héten át vezette a női teniszezők világranglistáját, a hazai diskurzusban mégis lekicsinylően beszéltek róla.

A román sportmező csúcsán Péter szerint a sportminisztérium „Schrödinger macskája állapotában létezik, hol van, hol nincs”. A tényleges hatalmi központ a Román Olimpiai és Sportbizottság (COSR), amely „állam az államban” elven működik: állami pénzből tartják fenn, de működése alig átlátható.

Olimpiai aranykor és lejtmenet

Az összes román olimpiai érem több mint 60 százaléka az 1972 és 2004 közötti időszakból származik. Az abszolút csúcspont az 1984-es Los Angeles-i olimpia volt, ahol a román küldöttség 53 érmet, köztük 20 aranyat hozott haza. „Ilyet soha a büdös életben nem fogunk látni” – fogalmazott Péter.

A kutató négy fő törésvonalat azonosított a román sportéletben: a hagyományos és új sportágak közötti, a sportolók és klubok közötti munkaügyi, a klubtulajdonosok és szurkolók közötti, valamint a Bukarest–Kolozsvár tengely menti regionális ellentéteket. „Romániában az egyik legveszélyesebb szakma az edző, a másik pedig a miniszter. Az egyiket kirúgják, a másikat börtönbe zárják” – jegyezte meg.

Új Nadiák, csak nem így hívják őket

A 2023-ban elfogadott román sportstratégiát az előadó alapvetően jó szándékúnak tartja, de „mára a fiókban lévő dokumentumnak” nevezte. A legnagyobb hibája szerinte az volt, hogy nem a tömegsportra, hanem az élsportra fókuszált, miközben a romániai népességnek mindössze 4,7-4,8 százaléka mozog rendszeresen.

Péter szerint a hagyományos értelemben vett új Nadia Comăneci nem jöhet többé létre, mivel az egykori sikereket kitermelő „kegyetlen, rendszerszintű szocializációs feltételek” – verés, éheztetés, hormonkezelés – ma már szerencsére nem létezhetnek. „Sok-sok kicsi Nadiánk van a jelenben is, csak ma már nem így hívják őket” – zárta gondolatát, utalva Halepre és Popovicira.