Drakula igazából székely volt – és nem is véletlenül

Kevesen tudják, de Bram Stoker világhírű 1897-es regényében Drakula gróf saját magát székelynek vallja. Az író sosem járt Erdélyben, a székely szál mégis a mai napig izgalmas rejtélye a regény keletkezéstörténetének — és annak, hogyan formálódott a figura a magyar fordítások során.

A Budapesti Hírlap már 1897 decemberében lelkesen számolt be a regény angliai sikeréről, majd januárban elkezdte közölni a mű első magyar fordítását folytatásokban. Az eredeti szövegben Drakula kijelenti: „Mi székelyek joggal vagyunk büszkék, mert ereinkben sok vitéz faj vére csörgedez…”

Stoker feltehetően Vámbéry Ármin orientalistától hallott 1890-ben Vlad Țepeș havasalföldi uralkodó legendájáról, és hat évnyi kutatómunka után formálta meg belőle a regény központi alakját. A könyv harmadik fejezetében Drakula hosszasan mesél az ugor törzsektől a hunokon és Attilán át egészen a székelyek történetéig — a részletekben Vlad Țepeș és a Drăculești-dinasztia története is felsejlik, bár egyértelmű utalás nincs rá. Vlad Țepeș apja egyébként a Dracul melléknevet Luxemburgi Zsigmondtól kapta, aki a Sárkány-lovagrend tagjává fogadta; Vlad Țepeș anyai ágon magyar származású volt, felesége, Szilágyi Jusztina szintén magyar volt.

A székely utalás sorsa a fordítások történetében hullámzott. Az 1897–98-as első, ismeretlen fordító jegyezte változat még megőrizte azt, ahogy az 1925-ös Tar Ferenc-féle kiadás is. Bartos Tibor 1985-ös „magyarosítása” viszont teljesen kiiktatta a székely vonatkozást, helyette Vlad Țepeș történetét helyezte a középpontba — ez a verzió hosszú időre meghatározta a magyar közönség Drakula-képét. 2006-ban Sóvágó Katalin új fordítása az Európa Kiadónál, majd 2021-ben Bartók Imre Helikonos kiadása is visszahozta a székely identitást. Romániában a regény sokáig ismeretlen maradt, az első hivatalos román fordítás csak 1990-ben jelent meg.

Matthew Gibson 2018-as kutatása szerint Stoker három forrásból dolgozott: William Wilkinson 1820-as havasalföldi és moldvai útleírásából, Emily Gerard 1885-ös erdélyi babonákról szóló írásából, valamint Major Johnson ugyanabban az évben megjelent könyvéből. Wilkinsonnál olvasott egy Dracula nevű, 1460-ban a törökök ellen harcoló vajdáról — a szerző megjegyezte, hogy a szó „oláh nyelven ördögöt jelent”. Gerard vámpírokról szóló sorait Stoker összekapcsolta Johnson székelyekről írt leírásával, akik a törökök elleni határvédelmet látták el — így született meg a török- és magyarellenes székely hős képe. Gibson szerint ennek politikai éle is volt: az Osztrák–Magyar Monarchia és az oszmánok elleni harcos alakja a berlini szerződésben rögzített hatalmi rend igazolását is szolgálhatta.