Római város a Meszesen – mit rejt a porolissumi rejtély?

Egy Szilágy megyei kirándulás során írta meg személyes hangvételű útibeszámolóját egy szerző, aki a porolissumi római városromok meglátogatása nyomán szembesült a kommunista diktatúra történelemóráinak rögzült reflexeivel. Az 1985-ös kolozsvári iskolai jelenetből indul a történet: a tanár a „dákok, rómaiak, románok” sort erőltette, és Mátyás királyt is csak román névvel volt szabad emlegetni.

A szerző Mojgrád felé vette az irányt, ahol a település egyik részén ma is állnak a római templom és Bél istenség kultuszhelyének maradványai. A falu különös jelenséggel fogadja a látogatót: a portákon nemzetközi zászlók lengenek – osztrák, spanyol, olasz lobogók –, jelezve, hol vendégmunkáskodott a család.

Egy 25 ezres római város a Meszesen

Porolissum ma is élő régészeti helyszín: nemzetközi kutatócsoportok dolgoznak a feltáráson. A leletek között kiemelkednek a Jupiter Optimus Maximus Dolichenusnak és Bélnek szentelt templomok maradványai. A Bél-kultuszt egykor palmürai katonák hozták magukkal az ókori Szíriából, ami jól mutatja, milyen sokszínű volt a római birodalom határvidéke.

A város fénykorában mintegy 20-25 ezer lakost számlált, ötezer férőhelyes amphitheatrumában gladiátori játékokat és állatviadalokat rendeztek. A korabeli Róma vallási türelme – írja a szerző – sok tekintetben megelőzte a mai európai tolerancia-normákat: különböző isteneknek emelt szentélyek egymás közelében álltak, és békésen megfértek a katonaváros életében.

Az útibeszámoló végállomása Drág, ahol a Wesselényi–Bethlen-kastély áll – romos állapotban, mintegy emlékeztetőül arra, hogy a térség múltjának rétegei között a római korszak csak az egyik. A szerző tanulsága: a „trianonitisz” talán gyógyíthatatlan, de a múlt sokszínű rétegeinek elfogadása mégis lehetséges.