Marilyn Monroe-fotókiállítás érkezik Kolozsvárra a 25. TIFF idején

Marilyn Monroe születésének 100. évfordulójára különleges, eddig soha be nem mutatott fotókkal készül a kolozsvári művészeti múzeum: a 25. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idején „Dear Marilyn” címmel nyílik kiállítás, amelynek ingyenesen látogatható tárlatát 2026. június 4. és 21. között lehet megtekinteni.

A felvételek mindegyike Sam Shaw munkája. Az amerikai fotós az 1950-es évek Hollywoodjának egyik legmeghatározóbb vizuális krónikása volt, és a kolozsvári esemény jól illeszkedik abba a globális kezdeményezéshez, amellyel többek között a Cinémathèque Française, a British Film Institute, a National Portrait Gallery, a MoMA és a Torinói Filmfesztivál is megemlékezik a színésznő centenáriumáról.

A tárlat központi darabja az a legendás fotó, amelyet a Hétévi vágyakozás (The Seven Year Itch, Billy Wilder, 1955) forgatásán készítettek, és amelyen a metró szellője felkapja Marilyn fehér ruháját. A koncepciót maga Sam Shaw találta ki, a kép azóta a popkultúra egyik legismertebb pillanatává vált. A monumentális kép mellett intimebb felvételek is helyet kapnak: a színésznő a tengerparton, a saját lakásában, New York utcáin vagy éppen kulisszák mögött. A válogatás ihletőjéül a posztumusz megjelent „Dear Marilyn: The Unseen Letters and Photographs” című kötet szolgált, amely korábban publikálatlan fotókat, valamint Shaw levelezését és naplórészleteit teszi közzé. A könyv a fesztivál ideje alatt megvásárolható lesz a TIFF üzletében.

A nézők ráadásul nagyvásznon is láthatják a filmcsillagot: a TIFF.25 programjában szerepel a Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot, Billy Wilder, 1959) digitálisan restaurált, 4K-s változata. A film a Marilyn Monroe – Tony Curtis – Jack Lemmon trió jóvoltából a filmtörténet egyik legellenállhatatlanabb vígjátéka maradt.

Ki volt Sam Shaw?

Sam Shaw (1912–1999) a 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai fotóművésze volt, aki közvetlen, belülről láttató stílusával örökítette meg Hollywoodot. Fotóriporteri háttérrel, többek között a Life magazinhoz hasonló kiadványoknál szerzett tapasztalattal érkezett a stúdiók világába, ahol elutasította a beállított, merev esztétikát: spontán pillanatokra, természetes fényre és az alanyokhoz való valódi közelségre épített. Forgatásokhoz való privilegizált hozzáférése és a művészekkel kialakított személyes kapcsolatai révén nemcsak sztárokat, hanem embereket tudott megmutatni, sebezhető és hiteles pillanataikban.

A New York-i Lower East Side-on született Shaw az 1950-es évek elején kezdett a filmiparban dolgozni speciális forgatási fotósként. Az általa megörökített hírességek listája rendkívül hosszú: Woody Allen, Humphrey Bogart, Marlon Brando, Alfred Hitchcock, John Wayne, Fred Astaire, Elizabeth Taylor, Ingrid Bergman, Sophia Loren, Charlie Chaplin, Audrey Hepburn vagy éppen Frank Sinatra is felbukkan a portréi között. Felvételei rendre címlapra kerültek a Life és a Look magazinokban, valamint olyan nemzetközi lapokban, mint a Paris Match, a L’Europeo, a The Daily Mail, a Der Stern, a Harper’s Bazaar vagy a Connaissance des Arts.

Az 1960-as években maga is filmkészítésbe fogott. Első produceri munkája az 1961-es Paris Blues volt, olyan sztárokkal, mint Paul Newman, Sidney Poitier, Joanne Woodward, Diahann Carroll és Louis Armstrong; a zenét közeli barátja, Duke Ellington szerezte. Szoros munkatársi kapcsolat fűzte John Cassaveteshez, az amerikai független film egyik úttörőjéhez: producerként jegyezte például az Egy nő hatása alatt (A Woman Under the Influence, 1974) című filmet, amelyet 1975-ben két Oscar-díjra is jelöltek, valamint a Velencében Arany Oroszlán-díjjal jutalmazott Gloriát (1980). Életművét napjainkban a Shaw Family Archives keretében gyermekei és unokái gondozzák.

Háromszéki gyökerek a Marilyn-történetben

Marilyn első komoly esélyét egyébként egy háromszéki gyökerű fotósnak köszönheti: Dienes Andor – nemzetközi nevén André de Dienes – 1945-ben fotózta először az akkor még Norma Jeane Bakerként ismert, mindössze 19 éves fiatal nőt. Dienes Kézdivásárhelyhez köthető, családja anyai ágon Torjáról származott; pályája Tunézián és Párizson át vezetett New Yorkba, ahol az Esquire és a Vogue munkatársa lett, később pedig Hollywoodban újította meg a sztárfotózást természetesebb, oldottabb stílusával. Egyik közös képük címlapra került, és érdemben hozzájárult Monroe felfedezéséhez. Halála után több mint kétezer ismeretlen felvételt találtak hagyatékában, amelyekből a „Szerelmem, Marilyn” című kötet született.