Clara Haskil élete a bukaresti Nemzeti Színház színpadán – Medeea Marinescu egyszemélyes előadása

Clara Haskil, a 20. századi zongorajáték egyik legnagyobb alakja kel életre a bukaresti Nemzeti Színház színpadán. A Clara Haskil. Preludiu și fugă (Prelúdium és fúga) című egyszemélyes előadást péntek este mutatták be a Teatrul Național „I. L. Caragiale” Festőterem (Sala Pictură) nevű játszóhelyén. A darabot Matei Lucaci-Grunberg rendezte, a címszerepet Medeea Marinescu játssza.

Az előadás a Iași-i Nemzeti Athenaeum és a Jamais-Vu Egyesület partnerségében készült. A következő előadásokat november 24-én, valamint december 4-én és 18-án tartják.

Visszatekintések egy rendkívüli életből

A produkció egymást követő flashbackekben idézi fel a zongoraművésznő pályáját: bukaresti gyermekkorát, bécsi és párizsi tanulóéveit, a két világháborút, a betegséget és a magányt, valamint Dinu Lipattihoz és Charlie Chaplinhez fűződő barátságát.

Clara Haskil 1895-ben született Bukarestben, és 1960-ban hunyt el. Különleges érzékenységéért, természetességéért és játékának mélységéért csodálták. Zenei tanulmányait Bécsben és Párizsban Erzsébet román királyné, ismertebb nevén Carmen Sylva támogatta. Tizenöt évesen első díjjal (Premier Prix) végzett a párizsi konzervatóriumban, egy évvel később pedig már Európa nagy koncerttermeiben lépett fel. Játszott George Enescuval és Yehudi Menuhinnal is. Repertoárjának legismertebb darabjai Mozart, Beethoven és Scarlatti művei voltak. Chaplin állítólag azt mondta, hogy mindössze három zsenit ismert: Haskilt, Einsteint és Churchillt.

Medeea Marinescu: a fiatal generációnak szól

A színésznő 1987-ben ismerkedett meg Clara Haskil történetével, amikor zongoratanára egy róla szóló könyvet adott neki. Úgy véli, egy tragikus sors, amelyben az elismerés csak késői életszakaszban érkezik, rendkívül motiváló lehet a fiatal olvasók számára.

Marinescu egy időre eltávolodott a zenétől, a szerep révén azonban visszatalált hozzá. Elmondása szerint vissza akarta adni a zenének azt, amit tőle kapott. „Ezt az előadást magamért, a zenéért és különösen a fiatal generációért akartam elkészíteni” – fogalmazott.

A színésznő szerint az előadás minden alkalommal érzelmileg megterhelő számára. A legjobban az a pillanat hat rá, amikor Haskil évekig tartó elutasítás után Párizsban végre elismerést kap.