Zöld minősítés és gasztronómiai cím: elbírja-e Hargita megye a turisztikai sikert?

Két rangos nemzetközi elismerést is begyűjtött idén Hargita megye: szeptemberben – Románia első régiójaként – megkapta a Green Destinations Silver Award minősítést, 2027-ben pedig az Európa Gasztronómiai Régiója címet viseli. Dr. Horváth Alpár, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) gyergyószentmiklósi kihelyezett tagozatának igazgatója szerint a díjak nem a véletlen művei, ám a valódi kérdés más: ki tudja-e építeni a térség a hálózatokat, a szabályokat és a szakembergárdát. „A lényeg azonban nem a címkén van” – fogalmazott.

Mit mér a zöld minősítés?

A holland Green Destinations alapítvány kétévente auditálja a fenntartható úti célokat, bronz, ezüst, arany és platina fokozatot osztva. Hargita hat vizsgált területen átlagosan 7,5 pontot ért el, a kultúra és hagyományok kategóriában 9,2-t. A „Tasting Szekler Heritage” történet bekerült a TOP 100 Stories 2026 válogatásba. Horváth szerint „ennek nyilvánvalóan van marketingértéke”, de hozzátette: a cím nem jelenti azt, hogy az egész megye fenntartható, kiemelkedő eredmény csak a kultúra és az örökség terén született.

Narancslepke a tányéron

A gasztronómiai címet az IGCAT nemzetközi intézet adományozza, a Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás (Visit Harghita) 2023-ban pályázott rá. Az előzmények közé tartozik a megyei szinten védett Székely Termék védjegy, a tizenkét helyi séffel összeállított Signature Dish étellista, valamint a Myrmidone minősítés. Ez utóbbi a narancsszínű Colias myrmidone lepkéről kapta a nevét, amely Romániában mindössze két helyen él, egyikük a Gyergyó melletti Kürücök-völgy. A rendszer helyi – nagyjából 100 kilométeren belüli – beszállítókat, Signature Dish fogásokat és kevesebb ételpazarlást vár el. Az első körben 59 étterem és kisebb gasztropont csatlakozott.

Nem csak a turistákra kell építeni

A szakember úgy látja, a kampány kizárólag a látogatókra alapozva „illúziókeltés volna” – a helyi fogyasztóknak is többet kellene étterembe járniuk és követniük a szezonális kínálatot. A Gyilkos-tónál és a Szent Anna-tónál idén nem volt túlturizmus, a gond inkább a parkolás és az illemhelyek hiánya, valamint az, hogy a kereslet egy kéthónapos szezonra sűrűsödik. „Kevés turista is tud nagy kárt okozni” – figyelmeztetett, hangsúlyozva, hogy nem a látogatók száma, hanem kezelésük hiánya a probléma.

Horváth szerint a desztinációmenedzsmentet alulról, vállalkozói egyesületek és önkormányzatok együttműködésével kell felépíteni, nem felülről vagy politikai kinevezettekkel. Legtöbb reményt a 30–40 éves, sokszor külföldről hazatért vállalkozókban lát, és a gyakorlatias, duális szakképzés mellett érvel – különben az ágazat előbb-utóbb mesterséges intelligenciára vagy külföldi munkaerőre szorul. Következtetése egyszerű: „alulról kell építkezni”.