Sepsiszentgyörgyi fiatalok Ausztráliában: nem menekülés, hanem kíváncsiság

Boér Edwin és Boér Izabella sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár négy éve él Ausztráliában. Történetük nem a szokásos kivándorlás-narratíva: ahogy ők fogalmazzák, nem menekültek, hanem kíváncsiak voltak a világra.

Minden a koronavírus-járvány alatt kezdődött, amikor egyre erősebben érezték, hogy kipróbálnának egy másfajta életet. Első állomásuknak Balit választották, ahol turistavízummal és megtakarításból éltek néhány hónapig. Robogóval járták be a szigetet, de a trópusi felszín alatt hamar feltűnt a szegénység és az infrastruktúra hiánya is. Két hónap után úgy döntöttek: civilizáltabb környezet kellene a hosszabb távú tervekhez.

Sydney-től Melbourne-ig

Dánia és Ausztrália között mérlegeltek, végül 2022 karácsonyán kapták meg az ausztrál vízumot. Pár nap múlva már Sydney-ben voltak, egy-egy bőrönddel és fogytán lévő megtakarítással. Vendéglőről vendéglőre jártak, személyesen kérdezve munkalehetőség után. Szilveszterkor már volt állásuk.

Izabella rövid időn belül egy nagy ausztrál magán egészségügyi rendszernél kapott adminisztratív munkát. Edwin építészként nehezebb úton jutott el a szakmájáig: különbözeti vizsgát tett, angol nyelvvizsgát frissített, portfóliót alakított át, közben három vendéglátóhelyen dolgozott egyszerre. Az első irodai munkája után fizetése a duplájára nőtt.

Letelepedés és közösség

2024 novemberében megérkezett a várva várt értesítés: megkapták a letelepedési vízumot. A pontszám-alapú rendszerben mindent igyekeztek maximalizálni – diplomát, szakmai tapasztalatot, nyelvtudást. „Nagy kő esett le a szívünkről” – mondták, hiszen addig minden ideiglenes volt.

Ausztráliában nem érezték magukat idegennek. Az ország társadalma történelmileg bevándorlókra épül, és amikor Erdélyt említették, sokan tudták, hogy Románián belül külön történelmi régióról van szó. Sydney-ben egy sétájuk során székely népviseletbe öltözött fiatalokra bukkantak, Melbourne-ben pedig a Bocskai Központ és a magyar templom jelent kapaszkodót.

Tér, bicikli és természet

Az első sydney-i benyomás a tágasság volt – az utcák szélessége, a parkok mérete, a levegő minősége. Melbourne-ben és Sydney-ben a kerékpár mindennapi közlekedési eszközükké vált. A természet közelsége is meghatározó élmény: Melbourne partjainál alkonyatkor pingvinek figyelhetők meg, a külvárosi parkokban pedig kenguruk ugrálnak.

Persze vannak nehézségek is: a család hiánya, a magas ingatlanárak, a drága megélhetés. De ahogy óvatosan megfogalmazzák: „Ha az otthoni problémákat vesszük alapnak, akkor ezek nem igazi problémák.” A rendszer átlátható, az ügyintézés digitális, a szabályok világosak. A hazaköltözést nem zárják ki, de egyelőre élvezik az éves hazalátogatások során az otthoni „turistáskodást”.